Művészet-patikus [Búcsúzás Leszták Tibortól] [In: Parallel 14. (2009) p.38.]
.
MÛVÉSZET-PATIKUS
.
Mi muzsikusok is nehéz szívvel búcsúzunk Leszták Tibortól, akinek egyre sápadtabb arcát, de mind türelmesebb és segítõbb lényét egy egész zenész generáció õrzi, tiszteli, és nem felejtheti el. Régóta fenyegetõ halálának hirtelen híre torokszorító volt számomra is. Mert léte, lelkülete nélkülözhetetlenné vált életünkben.
A hír pillanatában különös látomás idézte meg bennem Õt – felvillantva életének és alkotásának lényegét. Hirtelen Csontváry patikus-alakja állt elõttem, e nagy, az isteni teremtést értõ beavatotté, a mindenségre érzékeny rezonáns és szolgáló léleké, aki e látomásban – bár többre képes – hosszú évek során, látó emberként áll kis patikájában és mindenkinek olyan gyógyszert ad (mert Leszták is olyan gyógyszert adott), amilyet beváltani receptjén az épp segítségért esdeklõ szeretne, keserves mûvész-bajára.
Az álmok s a látomások mindig láttatni akarnak, s mindig láttatni is tudnak valamit. S ez a hirtelen látomás azonosította bennem Tibor alkotásának egész lényegét, szellemének legmélyebb természetét. Mert úgy élt Õ, úgy dolgozott itt, az általa megteremtett MU Színház falai között, mint egy mûvészet-patikus. A mûvészetek, a legújabb kori zene-, mozgás- és képzõmûvészetek bajlódóinak, kiszorítottjainak és friss szellemeinek volt Õ nagyszerû, fáradhatatlan patikusa. Akihez fordulni receptjeikkel egítségért, megoldásért, színpadért, koncertért, jelenlétért, együttlétért, beváltható reményért mindig lehetett. S ez mindig meg is adatott az érkezõnek. Leszták Tibor a mûvészet dolgának beavatottja volt, értette a mûvészt, érezte a mûvészember megszállottan is magányos lelkületét és kvalitását. Látta a kort, és harcolta e hamis szellemiségû, ellehetetlenítõ idõket.
Miközben egész lénye szenvedte ezt a felfordult, bomló, önnön lényegét nem értõ világot. Mely végül is kifárasztotta, testileg kifosztotta és ledöntötte. A receptjeikkel kóválygók siratják most, a jövõ ismert küldöttei. Akik eddig is tudták, hogy sohasem a test gyõz, hanem mindig a lélek.
